{"version":"1.0","provider_name":"Dorka","provider_url":"https:\/\/dorka.cafeblog.hu","author_name":"Dorka87","author_url":"https:\/\/dorka.cafeblog.hu\/author\/dorka87\/","title":"1","html":"<i>Amikor lesz\u00e1lltam a vonatr\u00f3l, nem tudtam s\u00edrni. F\u00e9l\u00faton felsz\u00e1llt egy helyes sr\u00e1c \u00e9s nem tudom mi\u00e9rt, de velem szemben \u00fclt le. Szerintem nem is oda sz\u00f3lt a jegye. Alig voltak emberek a kocsiban. Egyed\u00fcl akartam maradni, elb\u00fajva a k\u00f6nyvem m\u00f6g\u00e9. M\u00e9g az is megfordult a fejemben, hogy befordulva a vonat oldal\u00e1hoz tal\u00e1n hagyhatom, hogy v\u00e9gre eleredjenek a k\u00f6nnyeim. Azut\u00e1n j\u00f6tt ez a sr\u00e1c. \u2013 Zavarok? \u2013 kedves, szel\u00edd mosolya volt, ler\u00edtt r\u00f3la, hogy baromira \u00f6r\u00fcl, hogy ebben a hajnali \u00f3r\u00e1ban tal\u00e1l valakit akivel besz\u00e9lgethet. <\/i>\r\n\r\n<i>\u2026\u00e9s akkor megkezd\u0151d\u00f6tt a sz\u00ednj\u00e1t\u00e9k. Sohasem voltam j\u00f3 ebben. Vagy ki tudja? Ki tudja, mennyire volt igaz \u00e9s mennyire v\u00e9lt val\u00f3s\u00e1g mindaz ahonnan elmenek\u00fcltem? Most az \u00e9letem, amelyet p\u00e1r \u00f3r\u00e1ja hagytam h\u00e1tra, csak egy durva, rossz filmnek t\u0171nt, amelynek a hat\u00e1sa - a f\u00e9lelem, a d\u00f6bbenet, az ideges remeg\u00e9s a gyomrom t\u00e1j\u00e1n, ami b\u00e1rmikor h\u00e1nyingerr\u00e9 n\u0151het - elevenebb, mint \u00e9n magam. Megt\u00f6r\u00f6ltem a szememet \u00e9s kiny\u00fajt\u00f3zkodtam. A l\u00e9nyem egy r\u00e9sze, ami nem is \u00e9n voltam, hanem any\u00e1m bennem: a sz\u00e1m\u00edt\u00e1s, az akarat \u00e9s a manipul\u00e1ci\u00f3, szinte f\u00e9l mosollyal konstat\u00e1lta, hogy elterel\u0151 hadm\u0171velet j\u00f3l siker\u00fclt. A fi\u00fa a d\u00f6rzs\u00f6l\u00e9snek tudta be, hogy piros lett a szemem, ami meg am\u00fagy sem \u00e9rdekelte kicsit sem, mert a ny\u00fajt\u00f3zkod\u00e1s l\u00e1tni engedte a testem k\u00f6rvonalait \u00e9s a mellemet. - \u00a0Nem zavarsz. - Mondtam neki. <\/i>\r\n\r\n<i>Mosoly, mosoly, mosoly. Tarts magad. Szokj hozz\u00e1. Most m\u00e1r ez lesz. Elrejteni, leleplezni, nem elmondani, nem megmutatni. Hazudj, hazudj kicsi l\u00e1ny. Hazudj az \u00e9leted\u00e9rt.<\/i>\r\n\r\n<i>A fi\u00fat P\u00e9ternek h\u00edvt\u00e1k azt hiszem. Egy kicsit elnagyoltak voltak az arcvon\u00e1sai, melyb\u0151l s\u00f6t\u00e9tbarna, eleven \u00e9lettel teli szemp\u00e1r n\u00e9zett r\u00e1m. K\u00f6nnyed, kedves besz\u00e9lget\u00e9s volt, tele hazugs\u00e1gokkal, legal\u00e1bbis ami engem illet. Meglep\u0151en k\u00f6nnyen j\u00f6ttek a szavak, a t\u00f6rt\u00e9netet napok \u00f3ta form\u00e1ltam, gy\u00fartam magamban. Vid\u00e9ki tan\u00e1rn\u0151 vagyok, de sohasem dolgoztam a szakm\u00e1mban. A polg\u00e1rmesteri hivatalban voltam titk\u00e1rn\u0151. K\u00e9t \u00e9vet \u00e9ltem egy\u00fctt a bar\u00e1tommal, de most szak\u00edtottunk. Nem m\u0171k\u00f6d\u00f6tt. Igen m\u00e9g friss a seb, de m\u00e1r gy\u00f3gyulok. Szeretn\u00e9k majd m\u00e9g tanulni, \u00e9s egy kicsit megismerni a f\u0151v\u00e1rost, ez\u00e9rt j\u00f6v\u00f6k Budapestre. <\/i>\r\n\r\n<i>A besz\u00e9lget\u00e9s k\u00f6zep\u00e9n egy id\u0151s h\u00f6lgy ment el mellett\u00fcnk, eml\u00e9kszem a sz\u00e9p \u0151sz haja gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kontyba volt csavarva \u00e9s z\u00f6ld mint\u00e1s kend\u0151vel volt \u00e1tk\u00f6ltve. Kedvtelen b\u00e1csi k\u00f6vette \u0151t. Egy pillanatra meg\u00e1llt mellett\u00fcnk \u00e9s kedvesen r\u00e1nk n\u00e9zett, \u00fagy ahogy azok az \u00f6regek n\u00e9znek, akik mertek fiatalok \u00a0lenni, amikor nekik volt itt az idej\u00fck \u00e9s nem irigyek a mai koroszt\u00e1lyra ami\u00e9rt most \u0151k \u00e9lik mindazt amit elszalasztottak.<\/i>\r\n\r\n<i>P\u00e9ter csak mes\u00e9lt \u00e9s mes\u00e9lt. Sokat nevett\u00fcnk. Kicsit morbid humora volt, m\u00e9g a j\u00f3 \u00edzl\u00e9s hat\u00e1r\u00e1n bel\u00fcl. N\u00e9ha l\u00e1ttam a szem\u00e9ben a t\u00fczet. L\u00e1ttam, ahogy lejjebb cs\u00faszik a tekintete, a melleim fel\u00e9, de azut\u00e1n nagyon gyorsan vissza kapja \u00e9s ism\u00e9t megtal\u00e1lja a szemeimet. L\u00e1ttam a pillanatot, amikor elgondolkozott, hogy itt ez a l\u00e1ny \u00e9s ha nem lenne \u00e9pp t\u00fal egy szak\u00edt\u00e1son \u00e9s ha nem lenne \u00e9ppen bar\u00e1tn\u0151m\u2026 - de ebb\u0151l is gyorsan visszafordult \u00e9s ism\u00e9t k\u00e9t kedves fiatal lett\u00fcnk, akik a vonat\u00fat mag\u00e1ny\u00e1t megosztj\u00e1k egym\u00e1ssal. L\u00e1ttam \u00e9s besz\u00e9ltem hozz\u00e1, v\u00e1laszoltam neki \u00e9s j\u00e1tszottam, j\u00e1tszottam mik\u00f6zben a lelkem bolyong\u00f3 \u00e1rnyai valahol a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben zokogtak. <\/i>\r\n\r\n<i>Mert elindult a h\u00e1nyinger. Itt volt egy kedves, t\u00fcnd\u00e9r fi\u00fa akihez b\u00e1rmelyik l\u00e1ny \u00f6r\u00f6mmel simulna \u00e9s \u00e9n rettegtem att\u00f3l, hogy v\u00e9letlen\u00fcl hozz\u00e1 \u00e9r a kezemhez, vagy a karomhoz \u00e9s akkor sz\u00f3 szerint \u00fcv\u00f6ltenem kell! A retteg\u00e9s mellett meg ott volt a v\u00e9gtelen szomor\u00fas\u00e1g, hogy a pillanatok, a tekintet, a mosoly nem kelt bennem semmi, de semmi vonz\u00f3d\u00e1st, t\u00fczet, \u00e9rz\u00e9st, k\u00f6z\u00f6nyt, undort vagy b\u00e1rmit. Pedig \u00e9n szerettem ezt. R\u00e1mosolyogni egy m\u00e1sik emberre, aki vissza mosolyog r\u00e1d \u00e9s akkor ott van az a szikra, elismer\u00e9s, tetsz\u00e9s, tisztelet, k\u00f6sz\u00f6net. Szerettem ezt. Ha a m\u00e1sik \u00e9letemben tal\u00e1lkozunk, \u00fagy sz\u00e1llok le a vonatr\u00f3l, \u00fagy k\u00f6sz\u00f6n\u00f6k el ett\u0151l a fi\u00fat\u00f3l, hogy milyen j\u00f3 volt vele besz\u00e9lgetni, de most, most nem \u00e9reztem semmit. Nem \u00e9reztem! <\/i>\r\n\r\n-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 <i>Majd \u00e9n kiverem bel\u0151led a kurv\u00e1t! \u2013 ez jutott eszembe, ahogy \u0150 mondja \u00e9s ahogy \u00f6k\u00f6lbe szorul a keze. Siker\u00fclt neki? Siker\u00fclt<\/i>\r\n\r\n<i>P\u00e9ter seg\u00edtett levenni a b\u0151r\u00f6nd\u00f6met. Azt hazudtam neki, hogy v\u00e1rnak r\u00e1m. Arra k\u00e9rtem mutassa meg hol van a p\u00e1lyaudvar melletti parkol\u00f3. Sz\u00edvesen maradt volna, de m\u00e1r v\u00e1rt\u00e1k. M\u00e9g a vonaton telefonsz\u00e1mot cser\u00e9t\u00fcnk. \u00c9n term\u00e9szetesen kamu telefonsz\u00e1mot \u00edrta a pap\u00edrra. N\u00e9ztem ahogy elmegy. Sz\u00e9p sz\u00e9les h\u00e1ta volt. P\u00e1r percet v\u00e1rtam miel\u0151tt kidobtam a szemetesbe a telefonsz\u00e1m\u00e1t. <\/i>\r\n\r\n<i>A v\u00e1ros b\u00fcd\u00f6s volt \u00e9s zajos. Az emberek l\u00f6kd\u00f6s\u0151dve, mit sem t\u00f6r\u0151dve egym\u00e1ssal rohantak a munk\u00e1ba. \u00c9n is elindultam a metr\u00f3 fel\u00e9. Az elm\u00falt hetek esem\u00e9nyeinek s\u00falya, a menek\u00fcl\u00e9s, az \u00e9jszaka, a vonat egyszerre omlottak r\u00e1m \u00e9s sz\u00e9tz\u00fazt\u00e1k az \u00e1larcom utols\u00f3 r\u00e9teg\u00e9t is. Eleredtek a k\u00f6nnyeim. Most m\u00e1r lehet s\u00edrni. Most m\u00e1r nem egy ember \u00fcl velem szemben, hanem hull\u00e1mz\u00f3, arctalan, lelketlen t\u00f6meg vesz k\u00f6r\u00fcl. Kiker\u00fclnek. Lassan megyek, a zajban is hallom, ahogy a b\u0151r\u00f6nd kerekei nyikorognak. Nyik-nyek, nyik-nek. R\u00f6h\u00f6g\u00f6k egyet, s\u00edrva r\u00f6h\u00f6g\u00f6k. H\u00e1t meg\u00e9rkeztem.<\/i>","type":"rich"}